Az én menyasszonyi ruhám története – Lucidité – I.

Szerintem kislányként sokan álmodoztuk a nagy napról. Arról, hogy milyen lesz a herceg azon a bizonyos fehér lovon és persze a menyasszonyi ruháról..

Krisztiánnal lassan 8 éve alkotunk egy párt és azt hiszem kétségkívül, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy tudat alatt mindig is tudtam, hogy ő lesz a férjem! Mint, minden kapcsolatban természetesen a miénkben is vannak nehézségek, megoldásra váró problémák és persze veszekedések. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem így van. De hát ettől kerek ez az egész nem? Hogy még ezekkel együtt is szeretjük egymást és kitartunk egymás mellett. Egy kapcsolatban sok mindent tanul az ember, de a legfontosabb, hogy megtanuld a másikat magad elé helyezni. Tudjátok, mikor inkább neki adod a kakaós csiga belsejét. 🙂 Az évek alatt megtanulsz kompromissziumot kötni, ami talán annyira nem is megerőltető, hiszen életed Szerelme az, aki miatt ezt megteszed. Ez alatt az idő alatt rengetegek fejlődtünk egymás mellett és azt érzem, hogy ez még korántsem a csúcspont. Nincs is annál szebb dolog mint, mikor megtalálod életed párját. Számomra Krisztián az az ember, akiben feltétel nélkül megbízok, aki a legjobb barátom, a társam és néhány hónap múlva a férjem. Fontosnak tartjuk mindeketten a közösen eltöltött minőségi időt, hiszen ezek az élmények kellenek ahhoz, hogy ne csak egy helyben toporogjunk. A mi elképzelésünkben és felfogásunkban a házasság egy olyan szent dolog, mely örökké tart. Voltak, akik megkérdőjelezték, hogy ” biztos vagyok benne, hogy 24 évesen férjhez akarok-e menni? ” Éltem-e már eleget?! “. Erre a válaszom mindig egy nagy és határozott IGEN volt!

Nem vagyok az a fajta lány, akinek már évekkel ezelőtt megvolt az esküvős táblája Pinteresten, de már sokszor álmodoztam a nagy napról és az egyik legfontosabbról, magáról a ruháról. Mikor kitűztük az időpontot és lefoglaltuk a helyszínt, számomra a tökéletes menyasszonyi ruha megtalálása volt a következő. Az egész végig egyértelmű volt számomra, hogy tervezői darabot szeretnék, hiszen a minőség és az egyediség kulcsfontosságú volt számomra. Mivel már évek óta dolgozom együtt hazai tervezőkkel és közülök töbekkel azóta is jó barátságot ápolok nem voltam elveszve. Ugyanakkor ebben a témában akkor még nem voltam annyira járatos. Így hát elkezdtem kutakodni, hogy mégis ki az, aki szóba jöhet. Ekkor találtam rá Beke Lucára a Lucidité márka megalapítójára és tervezőjére. Ahogy megnéztem Luca munkáit tudtam, hogy megtaláltam, akit keresek. Luca hihetetlenül finom, letisztult ugyanakkor eléggé látványos darabokat tervez, ami egyértelműen leírja az én stílusomat is. Krisztián véleménye mindig fontos számomra, így mielőtt felkerestem volna Lucát, megmutattam neki is a munkáit és csak annyi mondott “Ez te vagy!”. Boldog voltam, hogy Ő is így gondolja, így azonnal fel is kerestem a jövőbeni tervezőmet.

Egy telefonos egyeztetést követően, el is mentem Lucához az Open Showroom-ba az első konzultációra. Ahogy beléptem az ajtón és megpillantottam, tudtam hogy jó helyen járok. Luca mosolya és magabiztossága teljes mértékben megnyugtatott. Egy kávéval a kezünkben besétáltunk a gyönyörű, tágas és hihetetlenül jó fényekkel megáldott irodába, ahol is elkezdődött a beszélgetés. Elmeséltem Lucának, hogy hogyan is ismerkedtünk meg Krisztiánnal és azonnal egy bensőségesebb kapcsolat alakult ki köztünk.

Határozott elképzeléseim voltak a ruhával kapcsolatban, legalábbis egy ideig azt hittem. Aztán több olyan kérdés is merült fel a beszélgetés során, melyre korábban nem is gondoltam. (Már csak ezért is jó egy profira bízni magunkat.) A konzultációra több tucat inspirációs képpel és egy esküvős Pinterest táblával érkeztem. Szerencsére Lucával nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot és profizmusának köszönhetően az elejétől fogva tudta, hogy mi az, ami a legközelebb áll hozzám. Az első konzultáció alapvetően a tervezővel való megismerkedésről szól, hiszen elengedhetetlen, hogy feltétel nélkül bízzunk benne, mert ő az aki végül majd elkészíti álmaink ruháját. Egy tervező segít abban, hogy meglásd, mi az, ami valóban jól áll neked. Talán már első ránézésre megállapítja, hogy melyik az a fazon, ami biztosan nem állna jól a testalkatodhoz és melyik az, ami gyönyörűen kiemelné az előnyös részeket. Az első alkalommal már arra is van lehetőségünk, hogy néhány skicc készülhessen, akár több fazonról is.

Számomra ruha szalonból való kölcsönzés szóba sem jöhetett, már csak azért sem, mert mindig is szerettem egyedi maradni. Nem mondom, egy-egy szalonban is lehet gyönyörű ruhákat találni. Na de mi van akkor, ha megtaláltad a tökéletes sellő fazont, de a felső csipke rész egyáltalán nem tetszik? Vagy akár fordítva? Az is megtörténhet, hogy egyik szalonban sem találsz olyan ruhát, ami igazán tetszik, így elkeseredésedben egy olyan mellett döntesz, ami az “elmegy” kategóriába tartozik. Sokan inkább az ára miatt döntenek a kölcsönzés mellett, de higyjétek el nekem vannak szalonok, ahol az árak vetekszenek egy tervezői darabbal.

Manapság ebben a kirakat világban, amiben élünk az Instagramnak és társainak köszönhetően sok lány teljesen elkeseredik mikor a ruhára kerül a sor. Félnek tőle, hogy nem elég magasak, nem elég vékonyak vagy karcsúak egy adott fazonhoz. A Lucidité egy olyan márka, mely törekszik arra, hogy a menyasszony természetes szépségét hozza előtérbe és ezáltal egy olyan ruhát alkosson meg, amiben a legszebbnek érezzük magukat a nagy napon. Ahhoz, hogy magabiztosan állhassuk az oltár elé fontos, hogy a ruha tökéletesen passzoljon hozzánk és még csak véletlenül se érezzük magunkat fényezve benne.

Ha megtaláltad a tökéletes tervezőt, akivel egy hullámhosszon vagytok, akkor már csak a képzeleted szabadhat határokat a tökéletes menyasszonyi ruha megtervezésénél.

Folytatjuk..

Lucidité: http://luciditebridal.wixsite.com/lucidite

 

Reklámok

három.

Azt hiszem ilyen az mikor elhagy az ihlet. Kiültem a teraszra a laptopommal és egy kávéval a kezemben, hogy megírjam a blog harmadik születésnapjára szánt bejegyzésemet. Majd azon kaptam magam, hogy már lassan egy órája csak nézek ki a fejemből és bámulom az előttünk elsétáló embereket. Lassan már a kávém is kihűlt és csak ülök és ülök és ülök, de néha olyan jó csak úgy lenni és hallgatni, ahogy csicseregnek a madarak.

Három évvel ezelőtt mikor elkezdtem blogot írni fogalmam sem volt arról, hogy ez pontosan mit is jelent. Nem gondoltam hogy “bloggernek” lenni ennyire sokrétű  is lehet. Három évvel ezelőtt egy májusi napom ültem egyedül otthon és mintha csak egy égi sugallat lett volna, elővettem a régi laptomat és elkezdtem kutakodni az interneten. Akkoriban talán még nem volt ennyi blogger/vlogger, mint most. Utánna jártam, hogy milyen platformokon érdemes blogot indítani majd elkezdtem gondolkodni az egyik legfontosabb dolgon, mégpedig azon, hogy mi legyen az a bizonyos név, ami majd talán évekig elkísér. Az igazság az, hogy elővettem egy angol szótárat elkezdtem lapozgatni, majd random kiválasztottam szavakat és leírtam egymás mellé, így született meg a Live Wonderful Life. Egyébként imádom.

Mindig is szerettem írni. Kicsiként folyamtosan titkos naplót vezettem, számtalan határidőnaplóm és jegyzetfüzetem volt, sőt még egy könyv írásába is belekezdtem. Mindig mindenről van véleményem és szeretem is azt megosztani másokkal. Szerettem volna ezt egy olyan felületen tenni, ahol arról írok amiről csak akarok, akkor amikor csak akarom! A divat mindig is szerves része volt az életemnek, így nem is volt kérdés, hogy milyen témában indítom el a blogot. Aztán ahogy telt múlt az idő, azt éreztem, hogy ez kevés. Kezdte magát kinőni a blog, hiszen sokkal több téma érdekelt, mint hogy beskatulyázzam divat blognak, így lett végül lifestyle témájú.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy bloggernek lenni egyenlő azzal, hogy meghívnak különböző eseményekre/sajtótájékoztatókra és hogy felkeresnek cégek, hazai tervezők hogy dolgozzak velük. Csak azért írtam, mert szerettem. Nyilván nem mondom azt, hogy ez nem egy kiváltságos helyzet, hiszen nagyon boldoggá tesz, hogy olyan márkákkal és tervezőkkel dolgozhatok együtt, akikkel. Sokszor megkapom, hogy “de jó neked, hogy ennyi dolgot kapsz ingyen”. Tévedés, ezeket a dolgokat nem “ingyen” kapom, ugyanis megdolgozom értünk. A legtöbben nem látnak bele, hogy egy-egy fotó elkészítése vagy cikk megírása mennyi időbe és energiába tellik. Kaptam már negatív kritikát, amin volt hogy könnyen átsiklottam, de volt mikor egy nyaralásomat is tönkretette. Szerencsére kimondhatom, hogy a sok kedves szó mellett, amit tőletek kaptam az a kevés rossz elenyésző.

Lehet, hogy ez az írás megosztó lesz és az is lehet, hogy sokatokban ellenszenvet vált ki, de akkor is szeretném leírni, amit gondolok a “bloggerkedésről”. Fontos, hogy ne csak mindig a szépről és a jóról essen szó. Mikor elkezdtek felkeresni és elkezdtem együtt dolgozni cégekkel megfogadtam, hogy csak olyan együttműködéseket vagyok hajlandó elfogadni, ami tükrözi azt, aki valójában vagyok. Nem attól lesz egy blogger jó, ha minden rangos divat eseményt az első sorból néz és “fancy” fotókkal árasztja el az Instagram feedjét vagy ha hetente más országból csekkol be. A hitelesség mindennél előbbre való.

Egyre gyakoribb, hogy olvasók/követők kifejtik a véleményüket arról, hogy az influencerek milyen sok fizetett hirdetést vállalnak, főleg mióta kötelező lett feltűntetni, ha egy cikk/poszt fizetett promociót tartalmaz. Szerintem ezzel semmi probléma nincs, főleg mivel elérkeztünk oda, hogy végre kis hazánk is felismerte a lehetőséget az influencerekben és ennek köszönhetően sokan már főállásban gyártják a tartalmakat. Azzal már sokkal inkább probléma van, hogy a legtöbb cég nem nézi a tartalmat, sem azt, hogy milyen a minőség, ami kimegy egy együttműködés során. Egyetlen egy dolgora koncentrálnak még pedig a számokra. Szerencsére azt veszem észre, hogy már egyre több cég kezdi felismerni azt, hogy olykor sokkal értékesebb bloggerek lényegesen kevesebb követő számmal rendelkezdnek.

Lehet, hogy ez most nem a legpozitívabb szülinapi bejegyzés, amit valaha olvastatok, de nem is ez volt a cél. Sokkal inkább az, hogy egy kicsit a “kulisszák” mögé lássatok és az hogy három év blogolás után elmondjam azt, amit én tapasztaltam. Blogot írni jó és hatalmas szabadság. Viszont nem mindegy, hogy hogyan teszed azt. Fantasztikus dolog inspirálni másokat és az még fantasztikusabb, ha egyúttal segíthetsz is azoknak, akiknek szüksége van rá.

Ez alatt a három év alatt sokszor megéltem már azt a bizonyos írói válságot, sokszor nem volt ihletem és nem voltam eléggé kreatív. Bizony, olyan is volt mikor azt mondtam magamnak, hogy jó ennyi volt befejezem. Aztán egy hang mindig megszólalt a fejemben, hogy imádod ezt csinálni és imádsz mindent, ami ezzel jár.  Nem hagyhatod abba, mert boldog vagy tőle. És csak ez számít!

Száz szónak is egy a vége. Köszönöm hogy itt vagytok velem és boldog vagyok, hogy mindig visszarázott valami vagy valaki!